Hogyan válasszunk leesés ellen védő eszközt?
Kezdjük az elején!
• Határozzuk meg a munkavégzés helye alatt szükséges szabad eséstér nagyságát.
• Találjunk megfelelő kikötési, rögzítési pontot.
• Találjuk meg a megfelelő összekötőelemet a testhevederzet és a kikötési pont között.
• A testhevederzet kiválasztásánál tartsuk szem előtt magát az elvégzendő munkát és az adott munkakörülményeket.
Hogyan határozzuk meg, mekkora szabad eséstérre van szükségünk a munkavégzés helyén?
• Alakítsuk ki a fix kikötési pontot: legyen a munkát végző személy feje felett, ez csökkenti a leesés energiáját, és csökkenti annak veszélyét, hogy a leesés ellen védő eszköz a testheveder bekötési pontja alá kerül.
• Legfeljebb 2 méter lehet a kikötőkötél – az energiaelnyelővel, valamint a csatla-kozókarabinerekkel együtt.
• Legfeljebb 1,2 méter lehet az energiaelnyelő nyúlása a varratok felszakadása után.
A testhevederzet bekötési pontja és a használó talpa között a szabványban meghatáro-zott átlagtávolság 1,5 méter, ehhez kell hozzáadni 20 centimétert, mely a testheveder bekötési pontjának elmozdulása a megtartási rántást követően. Ez összesen: 1,7 méter. Ha a használt testheveder hátsó bekötési pontjának van hosszabbító toldaléka, rá kell számolni a toldalék méretét is.
• Legalább 1 méternek kell lennie a talajtól való biztonsági távolság a zuhanás meg-tartása után.
• Előírás meghatározott nagyságú szabad esésteret biztosítani a fix kikötési ponttól a munkaterület alatt, függően a munkavégző személy felett található munkakötélzet és csatlakozók hosszától, hogy a zuhanás során a védőeszközt használó ne ütközzön a ta-lajnak vagy egyéb tereptárgynak.
Lényeges, hogy a kikötési pont fixen legyen rögzítve az épülethez, vagy ha mobil szerkezetet használunk, könnyen elérhető helyet találjunk. A kikötési pont a fejünk fölé kerüljön, így érhetjük el a legrövidebb zuhanási távolságot. Az összekötőelem lehet rögzített vagy változtatható hosszúságú kötél (1-2 méteres), hevederpánt, energiaelnyelővel egybeépített kötél, Y kötél, energiaelnyelős rugalmas kötél, automatikusan visszahúzható zuhanásgátló.
• Ha fix hosszúságú összekötőelemet választunk, számolnunk kell azzal, hogy munka közben szűkebb helyen tudunk mozogni, eséskor pedig a kötél csak a teljes hossz kinyúlása után fogja meg a testet.
• A fixnél jobb megoldás az automatikusan visszahúzódó leesésgátló, mert az rugalmasan alkalmazkodik munkavégzéshez, elegendő teret engedve közben, zuhanáskor pedig automatikusan “bekapcsol”.
Fontos! A munkahelyzet-beállító deréköveket leesés elleni védelemre használni szigorúan tilos!
A munkahelyzet-beállító öv feladata pusztán annyi, hogy megfelelő helyzetben és távolságban tartsa a munkát végző személy testét a munkavégzés helyétől vagy a faltól. Önmagában használni életveszélyes: egyetlen rossz mozdulat is ge¬rinctöréshez vezethet.
Összefoglalva: a legbiztonságosabb megoldást a testhevederzet jelenti, mely megoldás készülhet munkaövvel egybeépítve is. Kötél vagy zuhanásgátló esetén célszerű a hevederzet hátsó rögzítési pontját használni, ellenben ha létrákat, beépített rendszereket használunk kikötési pontként, az első rögzítési pontot használjuk!
És végül a száraz elméleti háttér – a vonatkozó szabványok
MSZ EN 341 Ereszkedők, önmentők
MSZ EN 353-1 Rögzített zuhanásgátló rendszerek
MSZ EN 353-2 Mozgatható zuhanásgátló rendszerek
MSZ EN 358 Munkahelyzet beállító rendszerek (munkaövek)
MSZ EN 360 Visszahúzódó típusú zuhanásgátlók
MSZ EN 361 Teljes testhevederzet
MSZ EN 362 Csatlakozók
MSZ EN 363 Lezuhanásgátló rendszerek
MSZ EN 364 Vizsgálati módszerek
MSZ EN 365 Jelölések, időszakos vizsgálat, karbantartás
MSZ EN 354 Kötelek
MSZ EN 355 Energiaelnyelők
MSZ EN 813 Beülő hevederek
MSZ EN 1498 Mentőövek
MSZ EN 1496 Mentőkészülékek
MSZ EN 1497 Mentőhevederek
MSZ EN 795 A Kikötési pontok
MSZ EN 795 B Mozgatható kikötési pontok
MSZ EN 795 C Vízszintes zuhanásgátló rendszer
MSZ EN 795 D Vízszintes sínes rendszer
MSZ EN 795 E Súly- és ellensúlypont
MSZ EN 891-1 Hegymászó kötelek